Ha az élet citromot ad, a barátok segíthetnek, hogy limonádét csinálj belőle
A 21.Század kiadó gondozásában megjelent Emily Giffin: Életre szóló egyezség című armchair travel könyve.
by Szendi Horváth Éva
Giffin stílusa pont olyan, mint a citrom, nem fél a fanyar igazságoktól, fájdalomtól, de a végén édes befejezéssel szolgál.
A regény egyfajta szerelmeslevél Capri szigetéhez, miközben azt vizsgálja, ki áll mellettünk akkor, amikor minden széthullik körülöttünk.
A történet egy napsütéses,
vidám helyszínen játszódik, mégis olyan komoly témákat dolgoz fel, mint az öngyilkosság, mentális egészség, kiégés, hűtlenség.
Moyes érzelmessége találkozik Hoover feszültségével a gyönyörű olasz környezetben.
Leírás
Van, amikor a limonádéhoz előbb ki kell facsarni magunkból a fájdalmat? Négy barát, négy különböző sors, de ugyanaz a lelki teher és bűntudat. Egyikük egy megcsalás miatt kerül mentális krízisbe, a másik a kiégéssel küzd, de a harmadik is sebeket hordoz. És közösen gyászolják a negyedik barátot. Vajon, amikor az egyikük az egyetemi egyezségük szerint jelez, hogy bajban van, tudnak majd segíteni neki a többiek? Vagy közösen tudnak segíteni magukon?
Giffin barátságregényét mindenkinek el kellene olvasnia, hiszen nem tudhatjuk, hogy a látszólag tökéletes életek mögött, akár barátaink mosolygós élete mögött, milyen tragédiák rejlenek. De ha kötünk egy egyezséget velük, ami az őszinteségről szól, akkor lehetőség lesz arra, hogy felismerhessük a valódi drámáikat. Lehetőséget kaphatunk arra is, hogy ne megmentsük egymást, hanem abban segítsünk, hogy a másik magát mentse meg. Mert egy jó barátság nemcsak terápia, hanem megtart és szárnyakat is ad. És segít az élet citrom-pillanataiból limonádét csinálni.
Fülszöveg
Négy elsős egyetemista, egészen eltérő családi körülmények közül: egy bulizós-drámázós csaj, egy jó tanuló, aki ügyvédnek készül, egy sportoló és a negyedik kedves, simulékony, a nagy egók mellé egy igazi csapatjátékos. Összebarátkoznak és barátok is maradnak, de a diploma előtt kevéssel beüt a ménkű: egyikük tisztázatlan okból öngyilkos lesz. A sokk hatása alatt, megtörten állapodnak meg: akármit hozzon is a jövő, egymásra mindig számíthatnak majd.
Tíz évvel később egyikük élete legboldogabb napjára készül, amikor feje tetejére áll vele a világ. Kapcsolatba lép a többiekkel, és hamarosan kiderül: valójában mindannyian fordulópontra értek, dönteniük kell, kinek-kinek hogyan tovább. Az önismeret, a megbocsátás és az elfogadás regénye ez, amely érzékenyen mutatja meg a gyászt, a szeretetet és a reményt – a legemberibb érzéseket.
Az Életre szóló egyezség valóra váltott ígérete, a szoros baráti szálak mindannyiukat megtartják, és jó irányba terelik jövőjüket.
Idézetek a könyvből
„Néha az embernek el kell veszítenie a térképét ahhoz, hogy megtalálja az utat, amelyen valójában járnia kellene.”
„A gyász nem egy egyenes vonal. Inkább egy labirintus, ahol néha azt hiszed, már kifelé tartasz, aztán hirtelen újra a közepén találod magad.”
„Vannak barátok, akikkel nemcsak az időt töltöd, hanem akikkel az életet éled.”
„A paktumunk nem csak egy ígéret volt a múltban. Ez egy mentőöv a jelenben.”
„Capri levegőjében van valami, ami elhiteti veled, hogy a legrosszabb napjaid már mögötted vannak.”
„Néha a legfájdalmasabb végek készítik elő a legszebb kezdeteket.”
