A Magyar Színház színpadán egy hazai klasszikus kelt új életre
Az Indul a bakterház premierje egyszerre kínált menekülést a digitális hétköznapokból és visszatérést egy egyszerűbb, ember közelibb világba.
by Szendi Horváth Éva
A teátrum nézőterét a nosztalgia, a felszabadult humor és a közös nevetés töltötte meg. A társulat energikus játéka, az ikonikus figurák új életre keltése és az alkotók közös lendülete egy olyan előadás ígéretét hordozza, amely hosszú távon is biztos pont lehet a budapesti színházi palettán.
Az Indul a bakterház premierjével
a közönség egy időutazásban vehetett részt. A főváros digitális kavalkádjából egy vidéki tanya hangulatába csöppentek, ahol a karakterek humorral elevenítették meg a múltat.
Csankó Zoltán a Bakter szerepében a maga természetes profizmusát hozta, míg Kubik Anna a Banya karakterével energiát és átélést vitt a színpadra.
Beleznay Péter Bendegúz szerepében ékes tájszólásával a magyar vidék hangulatát idézte,
míg az Újvidékről érkezett vendégművész, Szabó Regina a régimódi pajkos szerelmet jelenítette meg. Mészáros Árpád Zsolt prózában is a tőle megszokott humorral szórakoztatott, a szürreális Sanyi, a ló pedig csak fokozta a derűt.
Ez a darab pont azért működik, mert kiszakítja a nézőt a mindennapi digitális áramból, visszavisz egy olyan világba, ahol a tejköpülés a napi szenzáció. A társulat tisztességesen odatette magát, a közönség mindezt vastapssal honorálta. Ez a történet, a film és a regény öröksége mellett, ma is megállja a helyét. Emlékeztet arra, hogy néha a legnagyobb kincs egyszerűen a nevetés. A produkció létrehozói remélik, hogy ezen a klasszikuson mindenki még sokáig nevethet.
Az igazgatói beszédben Nagy Viktor arra hívta fel a figyelmet, hogy az Indul a bakterház nem egyszerűen egy ismert történet újabb feldolgozása, hanem valódi magyar klasszikus. Olyan mű, amely generációkat köt össze, amelynek mondatait, figuráit mindenki ismeri, és amely ma is élő módon képes megszólítani a közönséget. Párhuzamot vont a világhírű klasszikusokkal, hangsúlyozva, hogy ez az előadás nem múzeumi darab, hanem „itt és most” működő, eleven színház.
Kiemelte, mennyire fontos számára, hogy a társulat egységként dolgozott, minden alkotó és közreműködő szívvel-lélekkel vett részt a munkában, és meggyőződését fejezte ki, hogy olyan produkció született, amely hosszú távon is életképes marad a repertoáron. Beszédében külön megköszönte az alkotók és a színészek odaadását, hangsúlyozva: ritka, amikor egy előadás ennyire tiszta energiával és közös akarattal jön létre. Úgy fogalmazott, bízik benne, hogy ez a bakterházi világ a nézőknek még évekig ad majd örömöt, nevetést és valódi kikapcsolódást.
Eperjes Károly rendező a premier utáni beszédében elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az előadás még csak most, a bemutató pillanatában van igazán „születőben”. A vígjáték műfajából fakadóan az igazi erejét a sok közös játék, a felszabadult energia és a közönséggel kialakuló élő kapcsolat fogja megadni. Hangsúlyozta: a komédiát nem lehet félgőzzel játszani, ahhoz bátorság, tempó és egymásra figyelő társulat kell, és pontosan ezt látta most a színpadon.
Bővebben az előadásról, jegyek: https://magyarszinhaz.hu/programok/indul-a-bakterhaz/
Megköszönte az alkotóknak és a színészeknek a munkát. Külön kiemelte, hogy akkor válik igazán erőssé az előadás, ha a társulat nem „elengedi”, hanem estéről estére tovább építi, finomítja, gyorsítja a játékot. Úgy fogalmazott: számára az igazi öröm az, amikor egy produkció nem megáll a premiernél, hanem minden alkalommal új energiákkal telítődik. Egyre tisztábban közvetíti azt az egyszerű, emberi örömöt, amiért a nézők beülnek a színházba: a nevetést, az együttlétet és a közös élményt.
Előadásfotók: Tarnavölgyi Zoltán
