Megnyílt Makovecz Imre nagyszabású emlékkiállítása a Műcsarnokban
Makovecz Imre (1935-2011) születésének 90. évfordulóját ünneplő tárlat rajzok, hanghatások, eredeti hang-és filmfelvételek, zenék, modellek és fotók segítségével mutatja be a rendkívüli építész szellemiségét, hitét, képzelőerejét és építészeti alkotásait.
by Szendi Horváth Éva
Makovecz Imre hitt az angyalok létezésében. E minket óvó lények végigkísérnek minket, halandókat teljes földi utunkon – fényen, félhomályon és sötétségen át újra vissza a fénybe. Makovecz épületei is olyanok, mint az angyalok. Menedéket nyújtanak, miközben az ihlet szárnyain összekötnek minket és a földet, amelyen állunk, az égbolttal, amely felettünk van – és az ezeken túli dimenziókkal is.
Akár az általa tervezett karzatok, előadótermek és házak bordás kupolái alatt állunk, akár a baki faluház szárnyas tetőszerkezete van felettünk, akár a visegrádi erdei művelődés házának kör alakú falai közé vagy a farkasréti temető ravatalozójába lépünk, Makovecz „épületlényei” mindig meglepnek és a középpontba állítanak bennünket – és egyúttal felemelőek is.
A magyar falvak megújulásáért végzett munkájában Makovecz a szerves építészetet, az ácsmesterséget, a helyi szaktudást és anyagokat egyaránt eszközként alkalmazta. Izzó tettvágya által hajtva olyan jellegzetes épületeket hozott létre, amelyek javították az ott élők morálját, s nemcsak fizikai, hanem ősi szellemi-lelki környezetükhöz is illeszkedtek. Épületeit átitatja a helyi folklór, a helyi mondakör, a természet és a régi keresztény hit.
Az épületek építészeti kialakítása és kivitelezése minden elemében gazdag szimbolikát hordoz.
S bár az épületek sokféle forrásból merítenek, mégis leginkább Makovecz Imre képzeletének és nagyszámú alkotótársa tehetségének, szaktudásának termékei.
E kiállítást szervezőként és megbízóként a Makovecz Imre Alapítvány hívta életre. A tárlat célja, hogy bemutassa építészetének szellemiségét és felidézze az építész érzelmi és gondolati világát. Jonathan Glancey kurátori munkáját abban a reményben végezte, hogy talán „szárnyra kap” a mester utolsó nagy művének megvalósulása is, azaz megépül a Feltámadás temploma, amelyet Makovecz Imre Szent Mihály arkangyal templomaként is említett.
Ezek az épületek valóban „élő lények”. Segítettek visszaadni Magyarországnak és a magyar építészetnek a spirituális tartalmat ott, ahol azt az eltűnés veszélye fenyegette. Vitatott-e e munka megítélése? Talán, ám mégis Makoveczék voltak Magyarország építész-angyalai.
A megnyitó keretében köszöntötték az idei Makovecz Imre-díjas Bodonyi Csaba építészt, akinek Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Zsigmond László, a Kós Károly Egyesülés igazgatója és Sáros László, a Makovecz Imre Alapítvány kuratóriumának tagja adták át a díjat.
Az Angyalok és építészet | Makovecz Imre 90 című kiállítás 2026. február 1-ig tekinthető meg
