Summary
Van, amikor a gyógyulás nem gyógyszerekből, hanem színekből, fényből és érzésekből születik.
A Healing Colors projekt annak a hitnek a gyümölcse, hogy a művészet képes megérinteni a lelket, ott is, ahol a szavak már kevesek.
Festményeimmel fényt és melegséget szeretnék vinni a gyermekkórházakba – és emlékeztetni mindannyiunkat arra, hogy még a legapróbb jóság is képes reményt festeni a világba.
Brigitta Sárosi
A színek, amik gyógyítanak – a Healing Colors története
Van, amikor a gyógyulás nem gyógyszerekből, hanem színekből, fényből és érzésekből születik.
Mindig is hittem abban, hogy a művészet gyógyítani tud. Nem gyógyszerekkel, nem diagnózisokkal, hanem valami sokkal finomabb, láthatatlanabb módon: a színek, a fények és az érzések által.
Ebből a hitből született meg a Healing Colors projekt – egy álom, amelynek célja, hogy nagyméretű, színekben és energiában gazdag festményeimmel egy kis fényt, melegséget és életet vigyek a gyermekkórházak falai közé.
Gyerekkorom óta bennem van ez a vágy, hogy adjak. Hogy valamit visszaadjak a világnak abból, amit én kaptam – vagy épp abból, ami nekem hiányzott. Emlékszem, már kislányként is gyakran odaadtam a kedvenc dolgaimat vagy apró kincseimet másoknak. Anyukám ilyenkor gyakran kétségbeesett, hiszen nekünk sem volt sok, de én mindig azt éreztem: ha valami másnak örömet okoz, az engem is boldoggá tesz. Talán már akkor tudat alatt is a lélek szintjén adtam — és nem tárgyakat, hanem figyelmet, szeretetet, reményt.
Az alkotás mindig az életem része volt. Gyerekként varrni szerettem volna tanulni, álmodoztam egy varrógépről, amivel gyönyörű ruhákat készíthetek. Tizenkét évesen már a helyi bolhapiacon árultam apróságokat, hogy félretehessek pénzt az álmomra. Akkor még azt hittem, divattervező leszek. De az élet más irányba terelt. Később fotográfus lettem – és bár a varrógép helyett a fényképezőgép vált a társammá, az érzés ugyanaz maradt: alkotni, látni, megmutatni a szépet, és ezáltal adni valamit az embereknek.
A fotózás kilenc éve alatt megtanultam, hogy a fény és az árnyék nemcsak technikai kérdés, hanem mély szimbolikája van: a világosság és a sötétség örök játéka bennünk is ott él. És talán ez volt az, ami végül a festészet felé terelt.
2019-ben, a pandémia csendes hónapjaiban, mikor az idő megállni látszott, először vettem ecsetet a kezembe úgy, hogy tényleg magamért csinálom. Nem megrendelésre, nem elvárásból, nem mások szemének – hanem a saját belső világomért. A színek szinte maguktól jöttek: először félénken, majd egyre bátrabban, és ahogy a vászon megtelt, úgy teltem meg én is élettel.
A festészetben találtam meg azt a szabadságot, amit a fotózás már nem adott meg. Itt nem kellett tökéletes arányokat keresnem, nem volt jó vagy rossz. Csak ritmus, mozdulat, érzés – és a színek. Élénk, örömteli, harmonikus árnyalatok, amik mintha a lelkem legmélyebb rétegeiből törtek volna elő. Minden képem egy-egy belső utazás lett.
Aztán anyává váltam – és ezzel minden szín, minden árnyalat új értelmet nyert. Az anyaságban van valami mélyen transzformatív: egyszerre ad erőt és törékenységet. Az én életemben ez a kettő különösen erősen jelent meg, amikor egy váratlan fordulat után egyedül maradtam a lányommal egy idegen országban. De nem adtam fel. Nem akartam hazamenekülni, mert éreztem, hogy ennek az útnak célja van. Hogy mindaz, amin keresztülmegyek, formál és tanít – és egyszer talán másoknak is adhat valamit.
A festészet lett a menedékem, a csendes hely, ahol újra és újra megtaláltam magam. Minden szabad percemet a vászon előtt töltöttem, miközben a kislányom nevetése a háttérből emlékeztetett arra, miért is fontos ez az egész. Hogy az élet akkor is lehet szép, ha nem tökéletes.
És ekkor született meg bennem az ötlet: mi lenne, ha ezek a színek, amik engem gyógyítanak, másokhoz is eljutnának – oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk?
A Healing Colors így született.
Egy álom, amely arról szól, hogy a művészet nemcsak dísz, hanem terápia is lehet. A célom, hogy legalább 20–30 nagyméretű absztrakt festményt készítsek, mindegyiket élettel teli, derűs színekben, és ezeket gyermekkórházaknak, gyermekintézményeknek ajánljam fel. Hogy a kórtermek steril falai között is legyen egy kis napfény, egy kis remény, egy kis lélek.
Nem nagy szavakról van szó. Egyszerűen csak arról, hogy hiszek abban: egy gyönyörű, élénk színekben úszó festmény képes feloldani a félelmet, megnyugtatni a szívet, és mosolyt csalni egy gyermek arcára. Ha csak egy kisgyerek napját teszi szebbé, már megérte.
Természetesen ez a projekt nem valósulhat meg egyedül. Ahhoz, hogy beszerezzem a vásznakat, az anyagokat, hogy megépítsem a saját kis műhelyem – egy fényes, inspiráló alkotóteret, ahol ezek a képek megszülethetnek –, támogatásra van szükségem.
Ezért hoztam létre a Kickstarter kampányt, ahol bárki részese lehet ennek az álomnak. Mert a támogatás sosem magától értetődő – az emberek összefogásán múlik.
Nem kell sok. Néha elég egy apró gesztus, egy kávé ára – és az is színné válhat.
Minden hozzájárulás egy új ecsetvonás, egy új színfolt ezen a közös vásznon, amit együtt festünk a világra.
Cserébe a támogatók nem csupán egy művészeti projekt részesei lesznek, hanem valódi kapcsolódás születik köztünk. Mindenki, aki mellém áll, kap egy kis szeletet ebből a történetből – legyen az egy művészeti nyomat, egy naptár, egy album, vagy egyszerűen csak a tudat, hogy tett valamit, ami valóban számít.
Mert a művészet akkor él, ha megosztjuk.
Hiszem, hogy a színek túlmutatnak a vásznon. Összekapcsolnak minket, még akkor is, ha nem beszéljük ugyanazt a nyelvet.
A Healing Colors nem csupán festményekről szól, hanem arról, hogy együtt, szívből alkothatunk valami szépet – valamit, ami gyógyít.
Ha te is hiszel abban, hogy a szépség, a színek és az emberi jóság képesek megváltoztatni a világot, akkor kérlek, tarts velem ezen az úton.
Csatlakozz hozzám, és segíts, hogy eljuthassanak ezek a gyógyító színek oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.
Sárosi Brigitta
