A napos B oldal és a Csakazértis szerelem után május végén érkezik a boltokba Jakupcsek Gabriella legújabb könyve, a Jóanyád!
by Szendi Horváth Éva
A népszerű tévés műsorvezető és női motivációs előadó ebben a kötetben beszélgetőpartnerei segítségével a szülői szerep negyvenen túli kihívásaival, az anyaságot övező tabukkal néz szembe a rá jellemző könnyed stílusban, nevetéssel, sírással, tanulással.
Fülszöveg
Tudják, miben hasonlítanak a tökéletes anyák és a boszorkányok? Nem léteznek. A sok frusztráló fotó a közösségi médiában és a saját szülői botlásainkat megvető pillantásokkal kitüntető „barátnő” ugyanazt akarja: hogy érezzük magunkat pocsékul, legyünk elégedetlenek magunkkal, amiért képtelenek vagyunk elérni a csúcsot ebben a nehézségei mellett is gyönyörű női szerepben, az anyaságban.
Míg a tökéletesség elérhetetlen, jó anyának lenni megugorható feladat, még ha minimum három egyenlő részre szakít minket a munka-férj-gyerek szentháromság, és a negyedikről, önmagunkról túl gyakran meg is feledkezünk. Különösen sok a kihívás azon a bizonyos B oldalon, hiszen van, aki csak ekkor lesz afféle last minute anya, és nemcsak a gyerekek, de a fiatal anyatársak is csókolommal köszönnek a játszótéren.
Ha pedig nagy gyerekünk van, már szoronghatunk is, hogy mikor hagyja el a családi fészket. Vagy éppen azon, hogy mikor hagyja már el. És sokan készülünk rá, vagy már meg is kaptuk a nagymama szerepét. Mindeközben harcban állunk az idő múlásával, egyre gyakrabban akarjuk levágni magunkat a családi képekről és megrökönyödve nézünk volt osztálytársainkra, hogy mégis kik ezek a vénasszonyok…
De hogyan is boldoguljunk szülői szerepben a B oldalon? Hogyan feleljünk meg saját és persze a gyerekünk, unokánk elvárásainak túl a negyvenen, az ötvenen, a hatvanon is? Miben könnyebb és miben nehezebb az érett anyák élete a fiatalabbakéhoz képest? Milyen középkorú nőként kismamává válni és milyen aktív, dolgozó nőként ellátni a nagymama szerepét is? Hogyan adjuk úgy a legtöbbet a gyerekünknek, hogy közben ne vonjunk meg magunktól mindent? Hogyan lehet képes ellátni az anya szerepét egy apa? Hogyan jutnak egyről a kettőre azok a családok, ahol a mindennapos kihívások mellé extrák társulnak?
Háromszoros anyaként és háromszoros nagymamaként, számos szülői és nagyszülői sikerrel és persze kudarccal a hátam mögött ebben a könyvben, ahogy talán már megszokhatták, újabb tabukkal szállok szembe. Hiszek benne, hogy a sokszínű és valóságos emberi történetek és a tanulságok segítenek majd szembenézni és megküzdeni az anyai lét nehézségeivel és elfogadni saját magunkat is ebben a gyönyörű feladatban.
Tartsanak velem!
Jakupcsek Gabriella
Interjú a szerzővel
A kötet anyaságról és nagyszülőségről szól, de mint az eddigi B oldal könyveid, van benne valami tabudöntően felszabadító érzés. Tudatos, hogy a könyv a történeteivel a társadalom sztereotipikus tökéletesanya-elvárásaival is szembe megy?
Igen. Azt tapasztalom, hogy a magyar nők, de szerintem nem csak ők, tabuk között élnek, olyan elvárások mentén, amelyeknek valójában senki nem tud megfelelni. A közösségi média pedig csak növeli a frusztrációinkat, hiszen mindenki a legjobb pillanatait osztja meg a másikkal anyaként, de a befogadó azt érzi, hogy a posztolónak, szemben vele, minden pillanata ilyen. Szerintem az anyaság, a szülőség, a család működtetésével kapcsolatos a legtöbb ártalmas tabu, mert a társadalom merő képmutatásból nem tolerálja az anyai tökéletlenséget. Pedig tökéletes anyák nem léteznek. Jó anyák viszont igen, tele szeretettel, gondoskodással, jó és rossz döntésekkel, erényekkel és hibákkal. A Jóanyád! beszélgetései az anyaságról, a szülőségről mesélnek el személyes történeteket, küzdelmekkel, felemelő pillanatokkal, mégsem hallgatva el a nehézségeket, dilemmákat, olykor rossznak bizonyult döntéseket. És közben megmutatják, hogy mennyiféle család, mennyiféle szülő és nagyszülő létezik, nem jobbak vagy rosszabbak másoknál, de különbözőek, mint mi mindannyian.
Már az anyává válás körül is sok a tabu. Mert hogy nem sikerül mindenkinek könnyen.
A könyvben erről is bőven esik szó, és bemutatok olyan történeteket, ahol a lehetetlennek tűnő helyzetre is született megoldás. Hiszem, hogy az anyaság iránti vágy hegyeket mozgat. A meddőség, az öregedés vagy a megfelelő partner hiánya persze megnehezíti, mégsem teszi lehetetlenné, hogy valaki megélhesse az anyaságot. Beszélgetőpartnereim bőven kínálnak inspirációt ezzel kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy ne mondjunk le valamiről, ami fontos nekünk, csak mert nehézséggel találkozunk. Mindig van út, ha nem is feltétlenül a megszokott.
Egyre több nő válik későn szülővé? A B oldalon még nehezebb az anyaság?
Látok ilyen tendenciát, beszélgetőpartnereim között is van, aki ötvenéves korában szült, hozzáteszem, én sem voltam már igazán fiatal, amikor Emma lányom született. Bizonyos szempontból nehezebb, de más szempontból akár könnyebb is lehet. Nyilván a női test változásai nem segítenek, és kihívás, hogy miközben anyává leszünk nők is akarunk maradni, esetleg a karrierünket sem engednénk el örökre, ha nem muszáj. Másfelől ekkorra talán körülvesz minket egy biztonságot adó háló, bölcsebbek is vagyunk az élet dolgaival kapcsolatban, és sok mindent elértünk, megvalósítottunk addigra, könnyebben fogadunk el dolgokat.
Hogyan lehet elérni az anyaság „zen” állapotát, amikor rájövünk, hogy nem kell tökéletes, elég csak jó anyának lenni, és hogy az életünk valójában nem filterekkel teli Instastory?
Szerintem nem érhetjük el a zen állapotát, hiszen anyának lenni azt is jelenti, hogy sokat aggódni, készenlétben állni, és ha kell, még tűsarkúban is átmenni tűzön és vízen. A szeretetben mindig ott van a félelem, a féltés, szóval tökéletes nyugalmat én sem ígérhetek ebben a könyvben. De a bemutatott sorsok, Molnár Kata pszichológus-szakértő elemzései és a saját tapasztalataim, gondolataim is azt sugallják, hogy van sok jó út, és ezek a jó utak valóságosak is.
Az anyává válás egy nő életében azt is jelenti, hogy automatikusan hátrébb sorolja magát. Mennyivel hátrébb sorolódni „egészséges” még, hogy lehet megtalálni az egyensúlyt a saját vágyainkkal anyaként?
Az anyai ösztön a gyermeket magunk elé emeli, és szerintem ezzel nincs is semmi baj. Azzal már igen, ha személyiségünk teljesen feloldódik az anyaságban. Hiszem, hogy a gyerekünknek is jobb, ha nem mondunk le érte mindenről. Ha nem hozunk érte a szükségesnél több áldozatot. Egy kiegyensúlyozott, helyét másban is megálló nő harmóniát sugároz, és jó példát mutat a gyerekének is.
Mi a „jóanyaság” titka?
Szerintem az a titka, hogy nem egy titka van. De mondok hármat. Szeresd út a gyerekedet, hogy az neki is jó legyen! Tudd, hogy mikor segítesz a jelenléteddel és mikor a távolléteddel! És ne fojtsd el a saját személyiségedet, a vágyaidat!
Mi az anya szerepe a családban ma, 2025-ben?
Visszakérdezek: mi ma egy család? Hiszem, hogy sokféle van. Ebben a kötetben akad kétszemélyes család is, a történetet megismerve mégsem lehet kétségünk abban, hogy két ember között is felépülhet az az érzelmi alapú, szimbiotikus közösség, ami egy család megszületéséhez szükséges.
Ahány család, annyiféle anyai szerep van. Sok családban ledőltek már azok a falak, amik az anyai és az apai feladatok között húzódnak, van, ahol fel is cserélődnek a szerepek. És van, ahol hagyományos felállásban működnek a dolgok. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, ha a benne élők jól érzik így magukat. Hiba csak azért ítélkezni, mert másnál másként van felépítve a családi élet.
Kiknek ajánlod a könyvet?
Annak, aki anya, vagy akit anya szült. Szóval mindenkinek.
Idézetek a könyvből
„Ki látott már tökéletes anyát? Igen, tegye csak fel a kezét, aki látott már tökéletes anyát! Senki? Hát igen, tökéletes anyával valószínűleg még senki sem találkozott. És mégis, öljük, kínozzuk magunkat, hogy mi legyünk az első ilyen.”
„Az Instagramon mosolyogva pitét tartó, belőtt frizurájú, hófehér mosolyú anyukák, a megosztott Facebook-posztokban terjedő földre szállt anya-angyalok szívmelengető történetei csak arra jók, hogy rossznak érezhessük magunkat. Hogy saját anyaságunkat, amibe annyi időt, energiát és főleg szeretetet beletettünk, fájdalmas kudarcként éljük meg. Különösen nehéz mindezt a B oldalon elszenvedni, amikor nem hamvas, ifjú és kisportolt testünket állítjuk a gyereknevelés szent céljának szolgálatba, amikor helyt kell állnunk a munkahelyen is, és egyre munkásabb, festék- és árnyékigényes feladat őrizni vonzerőnket nőként.”
„Az út a tökéletességhez nem létezik. A jósághoz, azaz a „jóanyasághoz” azonban számtalan ösvény vezet. Az elmúlt egy évben különleges és mégis hétköznapi nőkkel, anyákkal és egy édesapával beszélgettem. Sokszor hallottam tőlük a saját gondolataimat, de bizony az sem volt ritka, hogy új, szokatlan és számomra is elgondolkodtató problémákat, utakat, döntéseket osztottak meg velem. Sokat tanultam tőlük. És jó volt látni, hogy nekik sem mindig könnyű, sőt. Hogy az ő életük sem egy filterekkel teli Instastory, hanem dilemmákban, vitákban, olykor feszültségben gazdag létezés, amit mégis áthat a szülő és a gyermek közötti semmihez sem hasonlítható szeretet.”
